Twelfth chapter

8:45: Juli mondja, hogy egész nap esni fog az eső. Én örülök, mert akkor kevés a medencéknél az ember, gyakorlatilag 0, így egész nap olvashatok. Tehát örülök, mert az eső az jó.

9:16: Sms-em érkezik, de mivel vezetés közben nem ajánlatos sms-t olvasni, úgy döntök, inkább majd medencéhez érkezésem után olvasom el.

9:30: Megérkezés a medencéhez. Sms elolvasása. Szitkozódás, mivel a főnök az, hogy ma nem kell kinyitni a medencéket. Főnök felhívása, hogy azért én mégiscsak kinyithatnék, ha már elautóztam idáig. Nemleges válasz. Tehát az eső az nem jó.

10:00: Hazaérkezés, majd telik-múlik az idő.

14:00: Főnök sms-t küld: Ki lehet nyitni a medencéket. Nemleges válasz. Nincs autóm, elvitte a cica. Nem akarok egy nap alatt 90 mérföldet beletenni Juliék autójába, meg ugye a benzin is. Továbbá fáj a hasam és a csillagok állása sem épp a legmegfelelőbb. Az utóbbi kettő kifogás persze csak az ötlet fázisig jutott el, többek között nyelvi akadályoknak köszönhetően. Az előbbiek közül pedig csak az elsőt használtam, apróbb helyesbítéssel: "cica" helyett "Juli" volt a kifogás alanya.
A további fejleményekről értesülhettek a blogon, remélem nem haragudott meg "Dzsán", a főnök.

Más.

Hétfőn szünnapos voltam, eljöttem Fredericksburg-be, az én gyönyörűséges tubarózsámhoz. Kis forgalom mellett ez az út kb 3/4-ed óra. Este 10-kor indultam a medencétől, ahol dolgoztam. Ez a tény önmagában kb. 15 percet dob a menetidőhöz. Megérkezésem időpontja pedig éjjel 0:15 perc, azaz ha leszámítjuk a plusz negyed órát, pontosan 2 óra volt az út. Az autópálya burkolatának felújítása ugyanis ekkor volt esedékes. Este 10-től. Emiatt 2 dugót kellett végigvárnom, de legalább közben tanulmányozhattam az amerikaiakat: mindenki nyugodtan tűrte a dugót és komolyan mondom, először láttam a zippzár elvet megvalósulni. Lehet (vagy inkább valószínű), hogy a klímázott, bőrüléses, kellemes hangulatú autóbelső teszi, de senki nem volt ideges. Mondjuk nem kell amiatt aggódniuk, hogy ki tudják-e fizetni a rezsit, mert mindenki, aki nem lusta és nem költi ökörségekre a pénzét meg tud élni ebben az országban. Most nem mennék bele, hogy miért, legyen mindenkinek saját elmélete erre. Én már vagy negyedszerre törlöm ki, amit ide akartam írni. Éljen a szabad gondolkodásmód!!!

Szóval!

Eljöttem Fredericksburg-be minden nők legszebbikéhez, hogy Véle töltsem a napom. Voltunk vásárolni ruhát, több helyen is. Akkora ruhaboltok vannak itt, hogy alig látsz el a bolt másik végéig! Persze a legtöbb rendelkezik férfiosztállyal és persze, hogy általában ez foglalja el a bolt 1/12-ed részét. Lehet, hogy azért, mert állítólag (állítólag) a hölgyek többet költenek ruhára, mint a férfiak. Nos, lehet benne valami.
Miután az új ruhák birtoklásából származó érzés már nem tudott tovább tölteni minket endorfinnal, útnak indultunk, hogy más boldogsághormon forrás után nézzünk. Ekkor jött képbe az Applebees.


Ez egy étterem-hálózat, amit már korábban is ki akartuk próbálni. Igaz ugyan, hogy egyszer voltunk már itt, de akkor nem enni, hanem állást keresni, ami nem bizonyult túl sikeresnek. Na de most! Szögezzük le: olyan jót ettünk, mint már rég. Valószínűleg az újdonság varázsa is dobott az ételeken, de tényleg nagyon jó volt.


A képen a főételek láthatóak, ezek mellé járt még egy kétszemélyes előétel is, rántott csirkeszárny-filék (tudom, furán hangzik, szerintem is inkább csirkemell darabok voltak rántva). Itt nem olyan a bunda, mint otthon, nincs benne morzsa, hanem ilyen puhább az egész. És a rántott csirkedarabkák bele voltak forgatva édes-csípős szószba. És ezt lehetett mártogatni márványsajtos sajtkrémbe.
A főételek meg láthatók, az enyém volt a steak, Ágié a sajtos-csirkés-zöldséges, spenótos túróval töltött ravioli, de majd kijavít, ha nem az.
Finom volt, na. Egyszer egy amerikai éttermet is ki kellett próbálni és nem csalódtunk.

Jöjjön a szülők és a rokonok kedvéért is egy kép:


Ilyen is kell, na.

Mára ennyi, nem tudom, mikor lesz időm legközelebb ennyit és ilyen részletesen írni. JA! Holnap megyünk a beach-re, az óceánpartra. Arról majd Ági ír, mert először lesz tenger- vagy óceánparton. Izgalmas poszt lesz, annyi szent, fehér cápákkal, kardszárnyú delfinekkel, rájákkal és csupa hasonlóan aranyos állatkával. Fogyasszátok azt is egészséggel!