Magyar vagy?

Valamelyik nap a héten bejött egy idős bácsi a fagyizóba. Kérdezgette, hogy milyen fagyijaink vannak, melyiket ajánlom, stb. Szegény elég nehezen értette, hogy mi mondtam, mert rosszul hallott meg ugye akcentusom is van. Aztán mondta, hogy mit kér, megkérdeztem, hogy 1 vagy 2 gombócot adhatok-e, mire visszakérdezett, hogy "Magyar vagy?"...mindezt magyarul...:) hirtelen azt sem tudtam mi van (és azt sem tudtam, hogy most akkor milyen nyelven is beszéljek), mert ilyen még nem fordult elő és eléggé meglepődtem, hogy valaki, akinek tökéletes amerikai kiejtése van egyszer csak magyarul szólal meg és azt kérdezi, hogy magyar vagyok-e.
Aztán elkezdtünk beszélgetni, hol magyarul, hol angolul. A bácsi néha elkezdett magyarul mesélni, aztán egyszer csak angolra váltott. Kiderült, hogy '56-ban jött ki és azóta itt él. Nem is nagyon volt otthon, csak néhányszor, mert nem igazán van pénze rá és az akkori rokonai már nem élnek, ma meg már nem nagyon ismer senkit Magyarországon. Mesélte, hogy a Marine Corps-nál dolgozott, sok-sok éven át vadászgépet vezetett. 1976-ban megbeszélték az Anyukájával, hogy találkoznak Franciaországban és onnan együtt haza mennek Magyarországra. Az Anyukája el is ment és várta a fiát, de akkor tört ki valamelyik izraeli háború (sajnos nem értettem a nevét) és odarendelték. Úgyhogy a terve, hogy majd akkor haza látogat, nem jött össze.
Jó volt vele beszélgetni, biztos rengeteg érdekes dolgot tudna mesélni. Remélem még visszajön a fagyizóba és folytatja a mesélést.

2011/9

Ma munkából hazafelé piroshullámban jöttem (mert hogy itt Ámerikában az is van ám!!!). Amit (és ahogy) ezzel kapcsolatban most ideírnék, azért mélyen tisztelt leendő anyósom és apósom valószínűleg felbontaná az eljegyzésünket Ágival, úgyhogy elég legyen annyi, hogy nem vagyok teljesen megelégedve a jelenlegi amerikai közúti forgalomirányítás rendszerével. Sőt!...

Tacsi

Közös szabadnap

Egyik nap mindhárman ugyanazon a napon voltunk szabadnaposak, úgyhogy elmentünk Juliékhoz. Egész nap Marcussal játszottunk. Kivéve amikor aludt és lan-party-ban Chicken Invaders-t játszottunk :). Juli Mac-ére nem lehetett feltelepíteni azt a változatot, amiben lehet lan-party-zni (ejj-ejj ezek a Macintosh-ok...), így egyszerre csak 3-an tudtunk játszani, de így is elég vicces volt. Ha valaki kívülről látott volna minket és nem tudta volna, hogy számítógépes játékot játszunk közösen, biztos azt gondolta volna, hogy mindegyikünk milyen szociális személyiség :). Panna, egyszer hozzátok is elvisszük a gépeinket és nálatok is játszhatunk közösen :D.
Juliék saját termesztésű zöldségeket árulnak a ház előtt, mert annyi terem, hogy szebi minden nap haza visz a farmról 2 nagy szatyornyit.


Délután elvittük Marcust sétálni. Juli csak egy kis körre jött velünk, mert már nem könnyű sétálnia, de mi 4-en (Marcus, Eszter, Attila és én) mentünk tovább.


Aztán azon gondolkodtunk, hogy ha megkérdeznénk egy idegent, hogy milyen ki kinek a kicsodája, akkor hányadikra találná ki :). Szerintem nagyon-nagyon sokszor kellene tippelnie.


Séta után még kint játszottunk vele a kertben:
Barna gatyások: a törpe és az óriás :)


Marcus az eperbokorban...


...és az eperbokorból kimászva :)


Van 3 dolog, amiért Marcus teljesen odavan:
1. a labdák :): ha meglát egy labdát, máris szalad oda hozzá azt hajtogatva, hogy da-da-da - ami a labda akar lenni - vagy hogy booo-booo-booo - az angol ball szóra utalva - és elkezd vele játszani.
2. a gyümölcsök: nagyon-nagyon szereti a gyümölcsöket, az édes dolgokat (pl. kuglóf, gyümölcskenyér, stb.) kiköpi és helyette gyümölcsöt kér. Így hát Juli nem is nagyon ad neki édes dolgokat, mert minek tömni belé, ha nem kér. Addig jó, amíg nem eszik cukros ételeket. Ha valahol dinnyét lát, azonnal mondja, hogy dinny-dinny és mutogat rá, hogy ő bizony abból kér :).
3. a plafonventilátorok: itt minden házban van a lámpa fölött ventilátor. Amikor fekvős baba volt, mindig a ventilátor alatt feküdt és szerette nézegetni, ahogy forognak a lapátok. Itt, Katiéknál nem működik mindenhol a ventilátor, mert a vezetékezéssel van valami baj. Úgyhogy a nappaliban mindig áll. Ha Marcus meglátja, hogy nem működik, akkor azonnal elkezd mutogatni rá, hogy kapcsoljuk be, mert szeretné, ha forogna :). És akkor el kell neki mondani néhányszor, hogy valami baj van vele és nem működik.

(V) vagy (N)iagra

Múlt héten a Mattapóni borászatban (ami amúgy az indián elnevezésű Mat, Ta, Pó és Ni folyók nevéből ered) Eszter az alábbi számlát kapta :):

Nem az, aminek látszik, hanem a vízesés nevét viselő szőlőfajtából készült bor :). A számlát a félig indián eladó írta.

2011/8

Vacsorám (leszámítva a sót és a borsot):

Tacsi

4th of July - Independence Day

Július 4-e Amerika legnagyobb nemzeti ünnepe. Mint nálunk augusztus 20-án, úgy itt sincs olyan város, ahol nem ünnepelnének. Fredericksburg belvárosában is, 10 órakor megkezdődött a Heritage Festival, amelyen a fagyizó is részt vett. Olyasmi forgatag, mint a Pécsi Napok vagy Budapesten a várban a kirakodóvásár. Csak épp a termékek teljesen mások, amiket árulnak. Sok időm nem volt körülnézni, mert vagy a fagyizóba szaladtam fel valamiért vagy a fagyizó standján voltam kint az utcán. Így csak jöttömben-mentemben tudtam körül nézni, de lehetett kapni mindenféle amerikai mintás kacatot - lufit, nyakláncot, fülbevalót, kertitörpét, stb. - napszemüvegeket, kozmetikai termékeket, kígyót vászonból, amit hideg vízbe mártottak, aztán az ember nyakába akasztottak, hogy "hűsölni" tudjon a nagy melegben, stb... ja és természetesen mindenféle ételt-italt. A mi standunkon nem csak fagyit árultunk - én voltam a fagyis :), a Jeff szerint: "Queen of the ice cream scoopers." -, hanem smoothie-t (gyümölcs összeturmixolva jéggel) - alias szmuszi, ahogy a suliban tanultuk -, és limonádét, titkos házi recept alapján. Ja és Key Lime Pie-t is. Egész nap jó nagy forgalom volt, nem sokat "pihentünk", mondjuk nem is azért voltunk ott.

Jeff, Brian és a Hungarian Invasion :) (Attila sajnos nem volt ott, ő is dolgozott):



Van egy kedves hölgy, akit már tavaly megismertem a fagyizóban. Kedves, aranyos, jókat beszélgettem vele, csak kicsit furcsa. Már évek óta rendszeres látogatója a fagyizónak, ismeri a Jeff-et, sőt mi több, néha kicsit rá is száll. CJ és Jeff elnevezték "Spandex Queen"-nek, mert mindig cica-nadrágban van :). Az alábbi fotón ő látható, igazi hazafi ebben a szerelésben :).



Amikor a fagyizóba jön, mindig egy barátjával együtt jönnek, akitől minden alkalommal kapok egy lufikutyát :). Sajnos mindig 1 hét alatt leereszt :(.

2011/7

NYEREMÉNYJÁTÉK!!!

Gondoltam a truck hivatalos bemutatója előtt kicsit felkeltem az érdeklődéseteket. A következő kérdések mindegyikére a helyes válasz egy-egy kis:) csomag exclusively Ömeriken édességet (Hershey's vagy Reese's) jelent a megfejtőnek. Tehát a kérdések:

1. Bemelegítő kérdés: a trucknak 4 pedálja van. Mire valók az egyes pedálok (balról jobbra sorrendben)?
2. Csak hogy a nőket is hozzásegítsem egy csomag édességhez: Milyen színű a truck? Ide kell a női megérzés... Mivel férfi vagyok és a férfiak nem értenek a színekhez, elég egy szín és az árnyalata (sötét, sima vagy világos).
3. A (többek között) Magyarországon is értelmezett oktánszám-definíció szerint hányas oktánszámú benzinnel tankolom a truckot?
4. Háztól házig mekkora utat teszek meg a truck-kal a munkahelyemre menet? (egész kilométerre kerekítve)
5. És végül egy fogas kérdés: hány kilométer van a truckban? (száz kilométerre kerekítve) Mindig az aktuális óraállást kerekítem, nem a cikk megírásakor lévőt.

A megoldásokat magyarul, kommentbe várom. Beküldési határidő: nincs. A játékban nem vehetnek részt közvetlen rokonaim illetve azok, akikkel a nyár folyamán napi közvetlen kapcsolatban vagyok (Ági, Kati, Juli, Eszter, Szebi, CJ és aki úgy érzi).

Sok sikert mindenkinek!

Tacsi