Fifth chapter

Jó reggelt Vietnám!!!

Újra jelentkezik mindenki Tacsija. Most, barátaim, amikor Ti pihe-puha ágyacskátokban az igazak álmát alusszátok, most értem haza életem első Lifeguard oktatásáról. Kezdem:

1. Én vagyok a legidősebb (ilyen még sose fordult elő velem).
2. Én vagyok az egyetlen külföldi (azt hiszem megesett már).
3. Én vagyok a legmagasabb (a régi szép idők...).

Lássatok csodát: majdnem mindenki ki tudja ejteni a nevemet (elsőre) és meg is jegyzik. Eddig legtöbben azért tudták megjegyezni illetve kimondani, mert hallottak már "Attila, the Hun"-ról (Attila, a Hun), de lehet, hogy ők csak a 2-es pont miatt. Mindenesetre jó. Pénteken napközben lesz a vizsga, előre is köszönöm a drukkolást.
Egyébként az oktatás elég messze van, kb. 40 perc volt autópályán. Visszafelé azonban szerencsét próbáltam és nem az autópályán jöttem: hiba volt. A halántékomon tisztán kirajzolódott a Nílus: a verőéren szemmel meg lehetett állapítani a pulzusomat. Nem viccelek: átlagban minden 2. jelzőlámpa megfog. Hihetetlen! A belvárosban egyenesen mindegyik, csak a városon kívül tudsz néha letudni 2-3 lámpát egymás után. Így az utazás 100 méteres sprintekké válik, nagygáz-nagyfék ritmikusan követik egymást. Ja: ha valaki fennakadna azon, hogy akkor miért nem megyek nyugodtan, kisgázzal, akkor pont odaérnék a következő zöldre, annak a válaszom:

1. Mert a forgalom nem engedi (bejönnek eléd meg illedelmesen ledudálnak).
2. Mert ez az amerika a saját ízlésére formálja még a legvadabb környezetvédő/kímélő embert is.

A piros lámpa előtt a kocsiban ülve, tehetetlenül, egymagában az ember mit tehetne: imádkozik. És hogy szól az ima: "Adj Istenem minden napra...zöldhullámot." Mert ezek az amerikaiak nem ismerik a zöldhullámot. Nem hangolják össze a főútvonalak lámpáit, mint az édes anyaföldünkön, ahol legalább megpróbálják, ezek után azt mondom, sikerrel. Ehelyett teljesen valószínűtlenül, a legváratlanabb pillanatban vált át a lámpa sárgára, majd pirosra (hogy aludna ki inkább végleg...).
Elég volt a közlekedésből.
Szóval Lifeguard leszek, Ági meg vadakat terelő juhász. Ja, nem, az más. Ő meg "ice-cream-scooper", azaz "fagylalt-lapátoló". Kérdés, hogy hova lapátolja... :D
Szóval mindenki megnyugodhat, vége a "hontalanságnak", kaptunk állandó munkát. Nem volt könnyű, de megérdemeltük.
Isten Veletek, (pillanatnyilag) alvó emberek.