Second chapter

Elérkezett az én időm is, hogy írjak a blogba. Illetve már elég rég elérkezett, de eddig nem nagyon volt rá időm. Elég sok mindent csinálunk. És ahhoz képest, hogy még csak másfél hete vagyunk itt, nagyon sok minden történt. Ez - mármint az, hogy ilyen sok dolgunk van - több dolognak köszönhető:

1.: Egyelőre sajnos nincs szó szerinti fix munkánk. Így az első péntek és a következő hétfő azzal telt, hogy Fredericksburgben (itt lakik Kati és CJ) rengeteg helyre bementünk - főként éttermek, kávézók, sörözők - és kértünk jelentkezési lapot, amiket aztán kedden be is adtunk. Illetve egy csomó helyre neten keresztül lehetett jelentkezni, így azzal is elég sok idő elment.

2.: Ugyan fix munkánk nincs, de időszakos van. Ez annyit takar, hogy van egy cég (1 személyes cég, mert a tulaj csinálja a kajákat), aki kajákat szolgáltat rendezvényekre. Mi a főzés illetve a rendezvények során keletkező használt edényeket mosogatjuk. Ipari méretű edények és ipari mennyiségű mosogatnivaló...tényleg ipari, mert ma is 5 és fél órát mosogattunk megállás nélkül. Na jó, egyszer megálltunk de csak 5 percre enni egy Chocolate Chip Cookie-t:). Aztán folytatódott a móka. Igazából nem olyan rossz ez a munka, mert jól fizet. Csak kicsit fárasztó, meg a kezünk jól szétázik és kireped a víztől. De ennyi pénzért megéri. Pláne, hogy egyelőre ugye nincs egész nyárra fix munkák. És még az is jó, hogy jelen pillanatban csak mi vagyunk, aki megcsinálja, úgyhogy ha van rendezvény, illetve főzés, akkor mehetünk mosogatni. Mielőtt jöttünk, a tulaj mosogatott és szerintem most örül neki, hogy nem kell mosogatnia, hanem megcsináljuk mi. És mi is örülünk, hogy ezzel tudunk pénzt keresni. Szóval mindenki boldog:).
A másik időszakos munka egy borászatnak a szőlőjében van, ahol Szebi (a sógorom) dolgozik. Ő vezeti az egészet és 1 vagy 2 Amigo-val (mexikói ember) dolgozik. Mivel most csak 1 Amigo van, így Szebi főnöke kitalálta, hogy 599 dollárig dolgozhatunk vele a szőlőben. Azért 599 dollárig, mert addig nem kell utánunk adót fizetnie.

Eddig csak a munkákról írtam, hogy mi van illetve mi nincs, de most kicsit írok arról is, ami történt velünk, mióta megérkeztünk.

Kati és CJ jöttek ki elénk a reptérre. Amikor megérkeztünk Washingtonba el sem hittük, hogy itt vagyunk, amikor pedig megérkeztünk Katiékhoz - még másfél óra autózás a reptérről - azt nem hittük el, hogy vége az utazásnak. Hosszú volt és fárasztó, mert 24 órát utaztunk. Kivéve azt a pár órát, amit a londoni reptéren töltöttünk... Mindenestre jó volt megérkezni, látni a tesómékat és tudni, hogy itt vagyunk a nagy Amerikában. Másnap - mint már írtuk - mentünk munkát keresni. Aztán utána jöttünk Julikéhoz, akiket másfél éve nem láttunk. Náluk van Marcus baba.



A munka és a munkakeresés miatt hol Katiéknál, hol Juliéknál lakunk, ami elég vicces:). A cuccaink fele itt, a másik fele ott van. És persze egy csomószor van úgy, hogy ha valami kéne, az nincs nálunk, mert a másik helyen van. Szóval kicsit bonyolult, de izgi:).
Katiék egész európaias városban laknak. Bár ott is tipikus amerikai filmes házak vannak, de ahol Juliék laknak, ott aztán pláne. A Neighbourhood, ahol laknak a kerítés nélküli, nagy előkertes házas környék, ahol mindenki mindenkinek köszön és integet. És ahol minden tele van mókussal, nyúllal és a Chip and Dale meséból ismert chipmunk-kal.


Az első mosogatós munkanapunk az érkezés utáni szombaton volt. Akkor még sokkal bénábbak voltunk, mint most - tudom furcsán hangzik, mert még csak 1 hét telt el -, de tökélyre fejlesztettük a mosogatást. Rájöttünk egy csomó mindenre, hogy hogy lehet hatékonyan mosogatni ketten. A szőlőben csütörtökön kezdtünk el dolgozni és aznap is, meg pénteken is utána még mentünk mosogatni. Tegnap pedig rendezvényen dolgoztunk (annak a cégnek, aki a kajákat csinálja) Szebivel együtt. A Colonial Downs nevű helyen lóverseny volt, amire kb 600 ember érkezett. Hát őket kellett jóllakatnunk. A hidegtálak elkészítésétől kezdve a saláták összekeverésén, pakoláson, takarításon át a maradék kaja eltüntetéséig mindenféle feladatunk volt. Amúgy jó volt a rendezvény, de amikor a végén a megmaradt kajákat öntöttük ki a szemétbe, akkor majd megszakadt a szívem... látni, hogy lavórnyi saláták, rengeteg hús, különféle tészták mennek a szemetesbe... Persze amennyi mindent csak tudtunk, azt hoztunk haza - szerintem kb 1 hétre elég négyünknek -, de rengeteg kaja ment a kukába. Sajnos nem lehetett volna odaadni semmilyen szervezetnek és senkinek, mert túl sokat állt kint szobahőmérsékleten. Igaz az a mondat Amerikára, hogy: "Nagy ország, nagy...". Nagy ország, nagy emberek; Nagy ország, nagy mennyiségű kaja; Nagy ország, nagy pazarlás. Így a tegnapi rendezvény után ma is volt munkánk a mosogatnivaló miatt.

Amúgy az amerikaiaknak a főzési szokásai is kicsit furcsák, mert nem úgy csinálják, mint mi, hogy rendesen kikaparják az edényből a kaját. Csak a nagyját szedik ki, aztán a többi megy a lefolyóba vagy a kukába...se az nem zavarja őket, hogy a Föld másik felén éheznek, se az hogy a lefolyó eldugul. Mosogatás szempontjából a második opció rosszabb, mert minden alkalommal csak úgy tudjuk leengedni a vizet, hogy pumpáljuk a lefolyót, mintha valami őrültek lennénk... De ez még kisebb gond. Az a nagyobb, hogy mindenféle kaját benne hagynak az edényekben, azt egymásra vagy egymásba pakolják és belerohad illetve belepenészedik. Na azt igazán jó mosogatni. Szerdán találtunk egy egész műanyag-ládányi használt evőeszközt, amit lefedtek és pókhálósra penészedett. Azóta is áztatjuk... Ma meg egy, illetve több tespivel gyűlt meg a bajunk, amiben hús sült ki tudja hány napja. A tepsiben benne volt a maradék hús csak úgy kint az asztalon és az alján 2 cm vastag égett réteg. Attila "vágta" ki belőle 3 óra áztatással, és fél óra villával valamint dörzsivel való vakargatással. Ennyi pénzért tényleg megéri, na de akkor is. Hogy lehet így főzni???

Holnap pedig ismét megyünk a szőlőbe, amire Attila már most készül. Ezt bizonyítja a kép is, amin a tűző nap ellen védő sisakját viseli:).


"Röviden" ennyi, ami másfél hét alatt történt. Gondolom Ati nemsokára írja a következő bejegyzését, úgyhogy várjátok azt is izgalommal:).